Nyugdíjemelés! Ekkora összegre számíthatnak az idősek a kormány tervei szerint
A Tisza Párt nyugdíjprogramja alapján a legalacsonyabb ellátásokat 120 ezer forintra emelnék, a 120 és 140 ezer forint közötti nyugdíjakhoz pedig sávos kiegészítés társulhatna. Sok idős ember ma nem nagy ígéretekre vár, hanem arra, hogy a hónap végén ne kelljen döntenie a gyógyszer, az élelmiszer és a számlák között. Magyarországon még mindig nagyon sokan élnek rendkívül alacsony nyugdíjból, miközben az árak, a rezsi, a gyógyszerek ára és a mindennapi kiadások évről évre nagyobb terhet raknak rájuk – írja az Index.
A Tisza Párt nyugdíjprogramja pontosan ezt a helyzetet kezelné. A vállalások szerint bevezetnék a 120 ezer forintos minimálnyugdíjat azok számára, akik legalább 20 év munkaviszonnyal rendelkeznek, és külön, sávos emelést adnának a 120 és 140 ezer forint közötti ellátásból élőknek is. A Pénzcentrum számításai szerint, ha a program jogszabályba kerülne, akár 263–363 ezer ember nyugellátása is nőhetne, és a legnagyobb nyertesei azok lennének, akik ma a legalacsonyabb összegekből próbálnak megélni.
Ez nem kevés ember. És nem is csupán egy statisztikai adat. Mögötte több százezer olyan nyugdíjas áll, akik közül sokan egy teljes életet ledolgoztak, mégis olyan ellátást kapnak, amelyből ma már szinte lehetetlen méltósággal megélni.
A friss adatok jól mutatják, milyen súlyos a helyzet
A KSH legfrissebb nyugdíjadatai szerint 2026 januárjában Magyarországon 2 millió 279 ezer 766 ember részesült saját jogon valamilyen nyugellátásban. Ebből 2 millió 15 ezer 552 fő öregségi nyugdíjas volt. A Pénzcentrum összegzése alapján a saját jogú ellátások közül hozzávetőleg 364 ezren kaptak 140 ezer forint alatti juttatást, közülük 228 ezren öregségi nyugdíjat.
Az adatok azért beszédesek, mert megmutatják: a nyugdíjrendszerről nem lehet kizárólag átlagokban gondolkodni. Előfordulhat, hogy az átlagnyugdíj emelkedik, és első pillantásra a statisztikák is javulást jeleznek, miközben a rendszer alján rengetegen ugyanúgy kiszolgáltatott helyzetben maradnak. Egy 110 vagy 125 ezer forintos nyugdíj ma nem mozgásteret ad, hanem állandó számolgatást jelent. Abból kell fedezni az élelmiszert, a gyógyszereket, a rezsit, a közlekedést, az orvosi költségeket, a lakás körüli javításokat, és sok esetben még a családnak is segíteni kellene valamit.
Aki ilyen összegből él, annak egy 10–20 ezer forintos emelés nem apró plusz. Hanem megkönnyebbülés. Hó végi biztonság. Egy kiváltott gyógyszer. Egy normálisabb bevásárlás. Egy elmaradt számla rendezése.
120 ezer forintos minimálnyugdíj jöhetne
A Tisza Párt programjának egyik legfontosabb eleme a 120 ezer forintos minimálnyugdíj. Ez azoknak járna, akik legalább 20 év munkaviszonnyal rendelkeznek. A párt saját tájékoztatása szerint ez mintegy 280 ezer embert érintene, köztük körülbelül 160 ezer öregségi nyugdíjast és 120 ezer rokkantnyugdíjast. A Pénzcentrum friss számításai ugyanakkor a KSH-adatok alapján ennél szűkebb érintetti kört is valószínűsítenek, különösen az öregségi nyugdíjasoknál.
A gyakorlatban mindez egyszerűen működne: akinek a nyugdíja nem éri el a 120 ezer forintot, annak az ellátását a hiányzó összeggel egészítenék ki. Ha valaki például havonta 80 ezer forintot kap, akkor 40 ezer forintos emelésre számíthatna. Ha valakinek 105 ezer forint a nyugdíja, akkor 15 ezer forinttal nőne az ellátása.
Ez különösen azoknak jelentene hatalmas segítséget, akik ma a legalacsonyabb nyugdíjakból élnek. Ők azok, akik sokszor láthatatlanok maradnak a nagy átlagok mögött. Mert amikor az átlagnyugdíjról beszélünk, könnyű megfeledkezni arról, hogy vannak, akik ennek még a felét sem kapják meg.
Fontos ugyanakkor óvatosan fogalmazni: a program akkor válik valódi jogosultsággá, ha megszületik róla a törvény, és a részletszabályok is megjelennek. A feltételek, az érintettek köre, az indulás időpontja és a finanszírozás még mind kulcskérdések lesznek.
Több tízezren havi 20 ezer forintnál is nagyobb emelést kaphatnának
A program legnagyobb nyertesei azok lehetnek, akik ma nagyon alacsony, 100 ezer forint körüli vagy az alatti ellátásból élnek. Egy 80 ezer forintos nyugdíj 120 ezerre emelése például havi 40 ezer forintos pluszt jelentene. Ez éves szinten 480 ezer forint. Ez már messze nem jelképes segítség. Sok idős ember életében valódi fordulatot hozhatna.
Gondolj bele: ha valaki ma 90 ezer forintból gazdálkodik, a 120 ezer forintos szint 30 ezer forintos havi emelést jelentene. Ez lehet a különbség aközött, hogy minden gyógyszerét kiváltja-e, vagy csak a legfontosabbakat. Hogy tud-e rendesen fűteni, vagy takarékoskodni kell a meleggel. Hogy tud-e friss zöldséget, gyümölcsöt venni, vagy marad a olcsóbb, de kevésbé egészséges megoldás.
Éppen ezért ilyen nagy a társadalmi jelentősége a legalacsonyabb nyugdíjak felzárkóztatásának. Nem azok kapnának pluszt, akik már most is kényelmesebb helyzetben vannak, hanem azok, akiknél minden forint számít.
Így működne a sávos nyugdíjemelés
A Tisza Párt terve nemcsak a 120 ezer forint alatti nyugdíjakra adna választ, hanem azokra is, akik épp efelett vannak. A 120 és 140 ezer forint közötti ellátásoknál egyszeri, sávos emelést terveznek. A négysávos rendszer lényege az lenne, hogy minél alacsonyabb valakinek a nyugdíja, annál nagyobb kiegészítésben részesülne.
A program szerint a 120–125 ezer forint közötti nyugdíjak havi 12 ezer forinttal, a 125–130 ezer forint közöttiek 10 ezer forinttal, a 130–135 ezer forint közöttiek 8 ezer forinttal, a 135–140 ezer forint közöttiek pedig 6 ezer forinttal emelkednének.
Ez azt jelentené, hogy egy 122 ezer forintos nyugdíj 134 ezer forintra nőhetne. Egy 128 ezer forintos ellátás 138 ezer forint lehetne. Egy 138 ezer forintos nyugdíj pedig 144 ezer forintra emelkedne.
Ez a megoldás azért tér el a megszokott százalékos emeléstől, mert nem annak ad több pénzt, akinek eleve magasabb a nyugdíja. Éppen ellenkezőleg: a legalacsonyabb sávok kapnák a nagyobb kiegészítést. Ez a felzárkóztatási logika lényege.
Hány embert érinthet a sávos emelés?
Az érintettek számáról több becslés is napvilágot látott. A Pénzcentrum 100–121 ezer fő közötti jogosulti körrel számol a 120 és 140 ezer forint közötti sávban. Más becslések ennél magasabb számot is említenek: a Portfolio korábban 140 ezer körüli érintettről írt, míg a Tisza kommunikációja 160 ezer főt is említett.
Ez az eltérés nem feltétlenül ellentmondás, inkább azt mutatja, hogy rendkívül sok múlik a pontos jogosultsági szabályokon. Nem mindegy, hogy az emelés csak az öregségi nyugdíjasokra vonatkozik-e, vagy más saját jogú ellátásokra is. Az sem mindegy, miként kezelik a résznyugdíjakat, a külföldi jogosultsággal együtt folyósított ellátásokat, a rokkantsági jellegű juttatásokat és az egyéb kategóriákat.
A KSH megjegyzése szerint a nagyon alacsony összegek jelentős része külföldön szerzett jogosultság melletti résznyugdíj. Ez azért lényeges, mert egy résznyugdíjas esetében más lehet a valós anyagi helyzet, mint annál, akinek kizárólag magyarországi nyugellátása van. Ezt a szabályozásnál is figyelembe kell majd venni.
Éppen ezért kell nagyon pontos törvény. Ha ugyanis a cél valóban a nehéz helyzetben élők segítése, akkor a jogosultságot úgy kell meghatározni, hogy a pénz oda jusson, ahol tényleg szükség van rá.
Jönne a nyugdíjas SZÉP-kártya is
A program másik sokat emlegetett eleme a nyugdíjas SZÉP-kártya. A Tisza tervei szerint évente 100–200 ezer forintos juttatást kaphatnának azok a nyugdíjasok, akiknek az ellátása nem éri el az 500 ezer forintot. A támogatást élelmiszerre, gyógyszerre, egészségmegőrzésre és pihenésre lehetne felhasználni.
Első hallásra ez új megoldásnak tűnik, hiszen a SZÉP-kártyát eddig inkább a munkavállalói juttatások részeként ismertük. Nyugdíjasok esetében azonban más szerepet töltene be: célzott segítséget adhatna olyan kiadásokra, amelyek az idősebbek életében különösen fontosak.
A gyógyszer és az egészségmegőrzés sok nyugdíjasnál állandó havi tétel. Az élelmiszerárak emelkedése szintén különösen érzékenyen érinti az időseket. A pihenés pedig nem luxus, főleg akkor nem, ha gyógyfürdőről, regenerációról vagy olyan szolgáltatásról van szó, amely javítja az életminőséget.
Az 500 ezer forint feletti nyugdíjaknál a program szerint ez a juttatás nem járna. Ez is azt mutatja, hogy a támogatási logika célzottabb lenne: nem mindenki kapna ugyanannyit, hanem a rendszer inkább az alacsonyabb és közepes nyugdíjból élőkre fókuszálna.
Akik magas nyugdíjat kapnak, kimaradnának a rendkívüli felzárkóztatásból
A Tisza Párt programja különbséget tenne az alacsonyabb és a magasabb ellátások között. Az 500 ezer forint feletti havi nyugdíjaknál nem számolnak rendkívüli felzárkóztatással, vagyis az ebbe a körbe tartozók kimaradnának a minimálnyugdíj-emelésből, a sávos kiegészítésből és a nyugdíjas SZÉP-kártyából is.
Ez várhatóan vitákat is gerjeszt majd. Lesznek, akik szerint ez igazságos, mert a szűkös költségvetési forrásokat oda kell irányítani, ahol a legnagyobb a baj. Mások úgy vélik majd, hogy minden nyugdíjasnak járna valamilyen plusz, hiszen a magasabb nyugdíjak mögött hosszabb szolgálati idő vagy magasabb korábbi kereset állhat.
A valódi kérdés az, mi a cél. Ha az a cél, hogy a nyugdíjrendszer legalján élőket felhozzák, akkor a célzott emelés logikus. Ha viszont minden nyugdíjas általános kompenzációjáról van szó, akkor más megoldás kellene. A Tisza mostani programja egyértelműen a felzárkóztatás irányába mozdulna: azok kapnának többet, akik ma a legnehezebb helyzetben vannak.
Közben a magas nyugdíjak száma is nő
A nyugdíjrendszer másik oldala, hogy miközben százezrek élnek alacsony ellátásból, a magas nyugdíjak száma is emelkedik. A Portfolio 2026 márciusi összefoglalója szerint 2026 januárjában az átlagos öregségi nyugdíj 260 993 forint volt, a mediánnyugdíj pedig 230 045 forint. Ugyanebben az időszakban több tízezren kaptak 500 ezer forint feletti ellátást, és a felső sávokban is nőtt az érintettek száma.
Ez jól érzékelteti a nyugdíjrendszer egyik legnagyobb feszültségét: egyre szélesebb a különbség az ellátások között. Vannak, akik 100–140 ezer forintból próbálnak megélni, miközben mások több százezres, sőt milliós nyugdíjat kapnak.
Ez önmagában nem feltétlenül jelenti azt, hogy a magasabb nyugdíjak jogtalanok lennének. A nyugdíj alapvetően a korábbi keresethez és a járulékfizetéshez kapcsolódik. Társadalmi szempontból azonban mégis nehéz helyzetet teremt, ha a rendszer alsó részében sokan méltatlanul alacsony ellátásból élnek.
Ezért kerül újra és újra napirendre a kérdés: meddig tartható fenn olyan rendszer, amelyben az átlag javulhat, miközben a legszegényebb nyugdíjasok helyzete továbbra is nagyon nehéz marad?
Több mint 700 ezer nyugdíjas élhet rendkívül szűkös körülmények között
A létminimum alatti nyugdíjasok pontos számát nehéz meghatározni, mert nem elég csupán a nyugdíj összegét nézni. Számít, hogy az érintett egyedül él-e, van-e más jövedelme, dolgozik-e mellette, hányan élnek a háztartásban, kap-e családi segítséget, és milyen lakhatási költségei vannak.
Ennek ellenére a KSH friss adatai világosan mutatják, hogy nagyon sok ember él szűkös keretek között. A HVG összefoglalója szerint 2026 januárjában 2,28 millió ember kapott saját jogú nyugellátást, és a nyugdíjasok jelentős része olyan összegből él, amely megélhetési szempontból rendkívül alacsonynak számít.
A felhasznált adatok alapján 724 ezer ember járandósága nem éri el a 180 ezer forintot, és csak az öregségi nyugdíjasok közül is körülbelül 555 ezren tartoznak ebbe a körbe.
Ez hatalmas szám. Azt jelenti, hogy nem néhány elszigetelt esetről van szó. Nem arról, hogy akad néhány ember, akinek alacsony a nyugdíja. Hanem arról, hogy több százezer idős ember él olyan jövedelemből, amely mellett minden hónap komoly pénzügyi fegyelmet és sokszor lemondást kíván.
Az átlagnyugdíj nőtt, de a bérekhez képest tovább nyílhat az olló
A 2026 januári adatok szerint az öregségi nyugdíj átlagos összege 260 993 forint volt, a medián pedig 230 045 forint. A medián azért sokszor fontosabb az átlagnál, mert azt mutatja meg, hogy a nyugdíjasok fele ennél kevesebbet, a másik fele ennél többet kap.
A nyugdíjak reálértéke 2025-ben emelkedett, ám a bérek gyorsabban nőttek. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjasok helyzete az aktív dolgozókhoz képest romolhatott. Aki nyugdíjból él, annak nemcsak az számít, hogy az ellátása nő-e valamennyit, hanem az is, hogy közben mennyire marad le a társadalom többi részéhez képest.
Ez az egyik oka annak, hogy a Tisza Párt programja a nyugdíjemelés gyakorlatának átalakítását is ígéri. A jelenlegi inflációkövető logika helyett visszahoznák a bérekhez kötött emelési elemeket, és az emeléseket évente nem egyetlen nagyobb lépésben, hanem több kisebb kiigazítással hajtanák végre.
Ez azért lenne fontos, mert ha a bérek tartósan gyorsabban nőnek, mint a nyugdíjak, akkor a nyugdíjasok relatív helyzete romlik. Magyarul: lehet, hogy nominálisan több pénzt kapnak, de a dolgozókhoz képest egyre inkább leszakadnak.
A 13. és 14. havi nyugdíj kérdése is komoly vita tárgya lehet
A Tisza Párt korábban azt is jelezte, hogy megtartaná a 13. havi nyugdíjat, és a 14. havi nyugdíj kérdése is felmerült a programban. Ez sok nyugdíjas számára természetesen vonzó, hiszen minden plusz juttatás sokat számít.
A gond a finanszírozással van. Farkas András nyugdíjszakértő a Portfolio-nak adott elemzéseiben többször figyelmeztetett arra, hogy a nagylelkű nyugdíjígéretek költségvetési hatása rendkívül nagy lehet. A Nők 40, a 13. havi és egy teljes 14. havi nyugdíj együtt éves szinten akár 1800 milliárd forint körüli kiadást is jelenthet, ami komolyan próbára teheti a rendszer finanszírozhatóságát.
Ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne segíteni a nyugdíjasokon. De azt igen, hogy sorrendet kell felállítani. A legalacsonyabb nyugdíjak felzárkóztatása társadalmilag sürgetőbb lehet, mint minden nyugdíjasnak egyformán nagy pluszt adni.
A kormány egyik legnehezebb kérdése ezért az lesz: hogyan lehet úgy javítani az idősek helyzetén, hogy a nyugdíjrendszer hosszú távon is fenntartható maradjon?
A Férfiak 40 program csak óvatosan kerülhet napirendre
A Tisza Párt korábban felvetette, hogy a Nők 40 mintájára megvizsgálná a Férfiak 40 program lehetőségét is. Ez sok férfi számára reményt jelenthetne, különösen azoknak, akik évtizedeken át fizikai munkát végeztek, és egészségileg már nehezen viselik a 65 éves korhatár elérését.
Csakhogy ez is nagyon költséges intézkedés lehet. A szakértői megközelítés szerint csak úgy lehetne mindkét nem számára rugalmasabb, korábbi nyugdíjba vonulást biztosítani, ha az ellátás összegében megjelenne a korábbi kilépés ára.
Farkas András szerint ilyen esetben annyiszor 4–5 százalékkal alacsonyabb nyugdíj fizethető, ahány évvel valaki a 65 éves korhatár előtt menne nyugdíjba.
Ez sokak számára fájdalmas kompromisszum lenne. Mert aki korábban vonulna nyugdíjba, valószínűleg éppen azért tenné, mert már nem bírja a munkát. Ha viszont emiatt jelentősen alacsonyabb ellátást kap, könnyen szegénységi csapdába kerülhet.
Ezért a rugalmas nyugdíjba vonulás jó elképzelés lehet, de csak nagyon körültekintően szabad szabályozni. Külön kellene kezelni a nehéz fizikai munkát végzőket, az egészségkárosodottakat, az alacsony jövedelműeket és azokat, akik saját döntésből, jobb anyagi háttérrel mennének korábban nyugdíjba.
További intézkedések is segíthetnék az időseket
A Tisza nyugdíjprogramja nem kizárólag a minimálnyugdíjról és a sávos emelésről szól. A csomagban szerepel az időskorúak járadékának megduplázása, az otthonápolási díjak 50 százalékos emelése, valamint 20 ezer új férőhely létrehozása nyugdíjasotthonokban.
Ezek azért fontosak, mert az időskori biztonság nem pusztán a havi nyugdíj összegétől függ. Legalább ennyire számít, hogy van-e elérhető gondozás. Van-e férőhely egy idősotthonban, ha a család már nem tudja megoldani az ápolást. Kap-e megfelelő segítséget az, aki otthon ápol beteg, idős hozzátartozót. Van-e méltó ellátás azoknak, akik teljesen magukra maradtak.
Az otthonápolási díj emelése különösen sok családnak jelenthetne segítséget. Magyarországon rengetegen ápolnak otthon idős, beteg, mozgáskorlátozott vagy demens hozzátartozót. Ez gyakran teljes embert kíván, miközben az anyagi támogatás alacsony. Aki ápol, az sokszor teljes állásban dolgozni sem tud, így a család bevétele is csökken.
A nyugdíjasotthoni férőhelyek bővítése szintén sürgető kérdés. Sok család hosszú várólistákkal, magas térítési díjakkal és nehezen hozzáférhető ellátással találkozik. Ha valóban 20 ezer új férőhely jönne létre, az jelentős előrelépés lehetne, de ehhez nemcsak épületre, hanem szakemberre, működési forrásra és minőségi ellátásra is szükség van.
A legnagyobb kérdés: mikor lesz ebből törvény?
A program számai sok embernek reményt adnak, de a nyugdíjasok joggal várják a konkrétumokat. Mikortól járna a 120 ezer forintos minimálnyugdíj? Kik pontosan a jogosultak? Mi történik a résznyugdíjakkal? Milyen ellátásokra vonatkozna a sávos emelés? Mikor érkezne a nyugdíjas SZÉP-kártya? Évente egyszer, vagy több részletben? Milyen formában lehetne elkölteni?
Ezek nem mellékes részletek. Egy idős ember a mindennapjait ezek alapján tervezi. Ha azt hallja, hogy emelés érkezhet, tudni akarja, mikor és mennyivel. Nem politikai ígéretre van szüksége, hanem kiszámítható döntésre.
A Tisza korábbi nyilatkozatai szerint a legalacsonyabb nyugdíjak rendezése az új kormány egyik első intézkedése lehet, de konkrét határidő egyelőre nem minden elemhez ismert. A kérdés tehát továbbra is nyitott: mennyi fér bele még idén, és mi csúszik későbbre.
A költségvetés dönti el, milyen gyorsan érkezhet a segítség
A nyugdíjprogram társadalmi szempontból nagyon erős, de költségvetési oldalról komoly feladat. Több százezer ember ellátásának emelése, a nyugdíjas SZÉP-kártya, az időskorúak járadékának növelése, az otthonápolási díj emelése és az idősotthoni férőhelyek bővítése együtt jelentős kiadást jelent.
Ezért a kormánynak egyszerre kell gyorsnak és felelősnek lennie. Gyorsnak, mert az alacsony nyugdíjból élők nem tudnak éveket várni. Felelősnek, mert fedezet nélküli döntések árát később mindenki megfizetheti.
A legjobb megoldás az lenne, ha a kormány világos menetrendet adna. Első lépésként a 120 ezer forint alatti nyugdíjak felzárkóztatása, ezt követően a sávos emelés, majd a nyugdíjas SZÉP-kártya és a további szociális intézkedések pontos bevezetése. Így az érintettek tudnák, mire számíthatnak, és a költségvetés is tervezhetőbb maradna.
Nem mindegy, hogyan segít az állam
A nyugdíjrendszer igazságossága nemcsak azt jelenti, mekkora az átlagnyugdíj. Hanem azt is, mi történik a legalsó sávban élőkkel. Egy társadalom állapotát ugyanis sokszor nem az mutatja meg, hogyan élnek a legjobban keresők, hanem az, hogyan bánik azokkal, akik a legkiszolgáltatottabbak.
A Tisza Párt nyugdíjprogramja ebben hozna szemléletváltást. Nem mindenkinek ugyanakkora pluszt ígér elsőként, hanem célzottan az alacsony nyugdíjból élők helyzetét javítaná. Ez sok szempontból védhető irány, hiszen náluk a legsúlyosabb a probléma.
Ugyanakkor a megvalósításnál minden részlet számít. Ha túl szűk a jogosultság, sok rászoruló kimaradhat. Ha túl szélesre nyitják, túl nagy lehet a költségvetési teher. Ha csúszik a bevezetés, csalódást okozhat. Ha pedig sietve vezetik be, hibák jöhetnek.
Éppen ezért most a pontosság a legfontosabb.
Sok idős embernek ez nem politika, hanem megélhetés
A nyugdíjemelésről könnyű politikai vitát folytatni. De azoknak, akik 100–140 ezer forintból élnek, ez nem pártpolitika. Ez a villanyszámla. A gyógyszer. A kenyér. A buszbérlet. A téli fűtés. A szemüveg. A vérnyomáscsökkentő. A hétvégi húsleves.
Ha a 120 ezer forintos minimálnyugdíj és a sávos emelés megvalósul, több százezer ember érezheti úgy, hogy végre nem feledkeztek meg róla. Nem old meg minden gondot, de sokak számára azt jelentheti, hogy kevésbé lesz félelmetes a hónap vége.
A nyugdíjas SZÉP-kártya, az időskorúak járadékának emelése, az otthonápolási díj növelése és az idősotthoni férőhelyek bővítése pedig akkor lehet igazán fontos, ha nem puszta kampányígéret marad, hanem valódi, működő rendszer lesz belőle.
Most tehát a kérdés egyszerű: a programból mikor lesz törvény, a törvényből mikor lesz kifizetés, és a kifizetésből mikor lesz érezhető könnyebbség az idősek életében?
Több százezer nyugdíjas figyel most a döntésre
A Tisza Párt nyugdíjprogramja alapján akár 263–363 ezer ember is számíthatna emelésre a minimálnyugdíj és a sávos kiegészítés révén. A legnagyobb segítséget azok kaphatnák, akik ma 120 ezer forint alatt élnek, de a 120–140 ezer forint közötti ellátásból élők sem maradnának ki.
Ez az egyik legfontosabb szociális kérdés lehet a következő hónapokban. Mert nemcsak arról szól, mennyi pénzt kapnak a nyugdíjasok. Hanem arról is, milyen országot szeretnénk.
Olyat, ahol az idősek egy része csendben mindenről lemond, vagy olyat, ahol legalább a legalacsonyabb nyugdíjak esetében megpróbálják visszaadni a méltóság minimumát.
A program iránya sokaknak reményt adhat. De a remény önmagában még kevés. Határidő, törvény, fedezet és pontos végrehajtás kell. Mert az idős emberek nem várhatnak a végtelenségig. Ők nem távoli költségvetési sorok. Ők azok, akik felépítették ezt az országot, dolgoztak, családot neveltek, adót fizettek, és most azt várják: legalább annyi biztonság jusson nekik, hogy ne kelljen méltatlanul szűkölködniük.